Szakemberek szülőkkel – A korai intervenció területén Esettár

A fogyatékos gyerekek szülei értik egymást, összeköti őket egy különleges, láthatatlan fonal. A fogyatékos gyerekek szülei abban a pillanatban megváltoznak, mások lesznek, ahogy kiderül, az ő életük mostantól „másfajta” lesz. A fogyatékos gyerekek szülei különlegesek és fantasztikusak. Az ő, a mi érzéseinket eddig is ismertem. Most Sjoukje könyvének hála, ráébredtem, hogy ez a láthatatlan fonal, ami a szülőket összeköti, hozzánk köti a fejlesztésben dolgozókat is. Ez a könyv megérteti velünk, hogy ők is a „csapat” része, ők is ugyanolyan különlegesek, mint a szülők. Ők is birkóznak a feladattal, és nem a „másik oldalon”, hanem velünk együtt teszik ezt. Vagy talán még különlegesebbek, mint mi, szülők, hiszen nem a sors adott nekik ilyen feladatot, hanem ők maguk választották ezt a nehéz, olykor elviselhetetlenül nehéz hivatást.

Soha nem gondoltam arra, hogy kimondani azt:  „nem vagyunk jósok”, ugyanolyan szorongató érzés annak, aki kimondja, mint a szülőnek, aki hallgatja.

Amikor Sjoukje pár éve azt mondta nekem, hogy köszöni, hogy általam beleláthatott abba mit érezhet a szülő, nem tudtam, hogy majd mondhatom neki én is ugyanezt. Köszönöm Sjoukje, hogy megengedted, megengedtétek, hogy belepillanthassak az érzéseitekbe, köszönöm, hogy ez a könyv megíródott, köszönöm, hogy szülőként megérthetem, a segítők menyire velünk együtt lélegeznek, mennyire csodálatos emberek, és mennyire megviseli őket is az esetenkénti tehetetlenség.

Végezetül talán azoknak a szülőknek a nevében, akiknek a gyerekén sikerült segíteni, csak annyit mondhatok, hogy köszönöm.

(Péterfy-Novák Éva)

Részlet a Szakemberek szülőkkel könyvből: ” Ez a könyv tulajdonképpen az előző könyv folytatása. Csakhogy most nem csak én írtam, hanem sokan írtunk együtt. Kollégáimmal két éven keresztül megvitattuk a problémás „eseteinket”, nem a sikerre, hanem a kommunikációs dilemmákra fókuszálva… Ebben a könyvben közös munkánkat foglaltuk össze: huszonhét „esetet” adunk közre. Munkatársaim közül néhányan meglehetősen nyersen írták le a gondolataikat, fogalmazták meg a problémáikat, mások higgadtabban fogalmaztak. Egyéni „tündöklések” is születtek, egymás munkájához is hozzászóltak. Sok problematikus és néhány egyszerűbb, könnyebb történet van a könyvben, előfordulnak kudarcosnak tűnő munkák, de vannak látszólag sikeresebbek is.” Dr. Borbély Sjoukje