Milyen jó lenne tudni a varázsszót, ha tanácstalanul állunk egy bevásárlóközpontban a földön fetrengő kétéves mellett, vagy másfél éves csemeténk harmadjára dobja ki a tányérból a vajas kiflit… Az egészen kicsi gyerekek neveléséről alig beszélünk, a nevelési problémák kapcsán inkább a kamaszkor viszi a prímet. A kisbabák és tipegők fegyelmezése amúgy is mintha szentségtörésnek tűnne, pedig éppen úgy feszegetik a határokat, mint a tinédzserek, és kiszámíthatatlan viselkedésben sem maradnak el mögöttük. Mindazonáltal az ilyen apró gyerekek fegyelmezését az teszi még nehezebbé, hogy mi nem folytathatunk velük bonyolult beszélgetéseket, ők pedig egyes helyzetekben még a szülőknél is nehezebben tudják megőrizni nyugalmukat: hisztirohamok, kontrollálatlan dühkitörések gyötrik őket.
Miközben a szülők mutatják határozottságukat és megőrzik nyugalmukat, a gyermeknek meg kell adniuk az érzelmek kifejezésének szabadságát, a szülői szeretetünket pedig nem szabad feltételekhez kötni. Ezeket a tanácsokat sokszor hallottuk már. Janet Lansbury azonban sok konkrét példával szolgál saját szülői és tréneri tapasztalatainak tárházából, hogy hogyan alkalmazhatjuk ezeket a gyermeknevelési elveket a kicsi gyerekek nevelése kapcsán felmerülő problémákhoz (verekedés, sírógörcs, hiszti, indulatos beszéd, ellenkezés, feleselés, testvérkonfliktus, étkezési nehézségek). És akár hisszük, akár nem: megtanítja majd a varázsszavakat és varázscselekedeteket, amelyekkel valódi hatás érhető el…