Játékkönyv

Leírás

Az ismertetésre kerülő játékok régóta szerepelnek a drámapedagógusok és a színjátszók képzésével foglalkozó szakemberek gyakorlatában. Az utóbbi években több olyan – játékgyűjteményt is tartalmazó – könyv jelent meg, amelyet pszichológusok, orvosok írtak, állítottak össze. E kötetekben a terápiás gyakorlat alkalmazási tanácsait olvashatják az érdeklődők – s az érdeklődők közön gyakran találhatunk olyanokat is, akik korántsem terápiás céllal, hanem megszokott tanórai, művészeti csoportbeli stb. munkájukban alkalmaznak játékokat. Más céllal, másként játszhatjuk (pontosabban: másként kell játszanunk) azokat a szabály játékokat, amelyek e kötetben találhatók. Munkánk remélhetőleg visszahozza a tanítási gyakorlat számára azokat a játékokat, amelyek elszármaztak onnan. (Ellentétes irányú folyamat is nyomon követhető hétköznapi gyakorlatunkban, így gyűjteményünkben szintén: olykor a terápiás eljárások „fegyvertárából” veszünk át a pedagógiai munkában alkalmazható elemeket.) A közösségépítő folyamatokban minden résztvevő – s nemcsak a vezető – hat az összes többi résztvevőre. A ható tényezők közül nagy hangsúlyt kap a játékvezető személye. A játékok vezetése (tanári, pszichológusi stb.) diplomát nem igényel, de a mindenkori játékvezetővel szemben több követelmény is támasztható: emberismerettel, empátiás („beleérző”) és improvizációs (rögtönző) képességekkel, nem utolsósorban társai iránti felelősségtudattal feltétlenül rendelkeznie kell. Legyen pedagógus a játékvezető, de nem a foglalkozását tekintve! Külön követelmény, hogy a vezető számára jelentsenek személyes élményanyagot a játékok, játszóként is ismerje azokat, ne csak vezetőként. Aki a fentieknek – saját bevallása szerint – nem felel meg, azt kérjük, inkább játékosként, mint vezetőként keresse helyét a foglalkozásokon.