Gunilla Gerland már kisgyermekkorától érezte hogy más, mint a család többi tagja. Viselkedését, érzéseit, reakcióit, félelmeit nem tudta kontrollálni, állandó értetlenségben, szidásban, elutasításban volt része, és nem értette, miért nem értik, miért olyan dühösek rá. Hiába küzdött, hogy beilleszkedjen, úgy működjön, mint mások, mint „egy valódi ember”. Húszas éveiben találkozott Christopher Gillberg professzorral, és ekkor tudta meg problémáinak okát: Asperger szindrómában szenved. Megnyugtatta és megerősítette a tudat, hogy nem hibás, hogy másságának biológiai oka van. A Valódi ember önéletrajzi remekmű, amely a családoknak, a szakembereknek a megértés, belátás, felismerés élményét, és értékes segítséget is nyújt.
