A tanulmánykötet a tapasztalatok tárházából elsősorban a saját testélmény, a valóságélmény, az illúziók, a realitás, az irrealitás élményvilágát emeli ki. Bemutatja az altruizmus, empátia, autizmus, alexitímia, impulzivitás, tolerancia, a korai tárgykapcsolatok és a trauma témakörének neuropszichológiai vonatkozásait. Az összeállítás nem törekszik arra, hogy éles határokat vonjon fizikum–pszichikum, realitás–irrealitás, egészség–betegség, normalitás–patológia, lazaság–szorongás között. A társas kapcsolatok valóságos közegét a maga sokszínűségében jeleníti meg, úgy, ahogy az ember lehetőségei szerint megéli azokat. Spektrumról, látószögről, élményről, érzésről, a megjelenés természetes módjairól beszélünk.
Vizsgáljuk mindemellett a sérült agyszövet és a sérült emberi kapcsolatok kölcsönhatásait, a kognitív és affektív rendszer áthallásait, a testséma és a testkép egymásra hatását, a megközelítő és elkerülő magatartás ellenmondásait. Kitekintésünkben megjelenítjük az érintések, képek, szavak, dallamok mellett megformálódó, mesterséges eszközökkel létrehozott virtuális valóság és a társas kapcsolatok kölcsönhatásait, valamint a virtuális szelf és a virtuális környezet jövőbeli perspektíváit.
A társas kapcsolatok neuropszichológiája
Elfogyott
Kívánságlistába
Kívánságlistába
Leírás
A társas kapcsolatok ösztönző erejét, céljait személyes kapcsolataink története biztosítja. A változó szociális közeg stabil értelmezési keretének kialakításához az idegrendszer neuronális hálózatai szolgáltatják a működési feltételeket, melyek közvetítik és inspirálják a tapasztalatszerzést és a megszerzett ismeretek érvényesítését.
A tanulmánykötet a tapasztalatok tárházából elsősorban a saját testélmény, a valóságélmény, az illúziók, a realitás, az irrealitás élményvilágát emeli ki. Bemutatja az altruizmus, empátia, autizmus, alexitímia, impulzivitás, tolerancia, a korai tárgykapcsolatok és a trauma témakörének neuropszichológiai vonatkozásait. Az összeállítás nem törekszik arra, hogy éles határokat vonjon fizikum–pszichikum, realitás–irrealitás, egészség–betegség, normalitás–patológia, lazaság–szorongás között. A társas kapcsolatok valóságos közegét a maga sokszínűségében jeleníti meg, úgy, ahogy az ember lehetőségei szerint megéli azokat. Spektrumról, látószögről, élményről, érzésről, a megjelenés természetes módjairól beszélünk.
Vizsgáljuk mindemellett a sérült agyszövet és a sérült emberi kapcsolatok kölcsönhatásait, a kognitív és affektív rendszer áthallásait, a testséma és a testkép egymásra hatását, a megközelítő és elkerülő magatartás ellenmondásait. Kitekintésünkben megjelenítjük az érintések, képek, szavak, dallamok mellett megformálódó, mesterséges eszközökkel létrehozott virtuális valóság és a társas kapcsolatok kölcsönhatásait, valamint a virtuális szelf és a virtuális környezet jövőbeli perspektíváit.
Bevezető
1. fejezet
A társas kapcsolatok, az agyfejlődés és a nagy területekre kiterjedő léziók kölcsönhatásai
A szociális agy
Az agysérülések hatásainak elemzése, következményeinek magyarázata
Kognitív és affektív kölcsönhatások, szociális idegtudomány
Funkcionális specificitás
Lokális léziók társas viselkedésre gyakorolt globális hatásai, elméleti és gyakorlati kérdések
A kivitelező és tervező funkciók neuropszichológiai fejlődése
A kivitelező és kontrolláló (egzekutív) folyamatok kognitív neuropszichológiai alapmechanizmusai
Viselkedés, sémaszervezés, válaszgátlás, tervezés és önszabályozás zavara: klinikai tapasztalatok
A társas viselkedés egzekutív elemeinek deficitje és a prefrontális lebeny sérülése
Figyelmi működéseket felügyelő rendszer
A munkamemória szerepe a tervező és kivitelező funkciók megvalósításában
Az önszabályozás mint a tervező és kivitelező funkciók kiteljesedése
A tervezést és kivitelezést ellenőrző neuropszichológiai kontrollrendszer modellje
A társas kapcsolatok fejlődésének és fejlesztésének alapelvei, neuropszichológiai távlatai
2. fejezet
Test a térben: személyközpontú és tárgyközpontú
Téri reprezentációs formák
Proximális – disztális
Periperszonális – extraperszonális
Periperszonális tér
Az arc közvetlen előterében, szájjal elérhető távolságban zajló
Tevékenységek referenciarendszerek
Marokba vétel, a megragadás
Vizuális letapogatás révén kialakított reprezentáció
Extraperszonális tér
Egyensúlyzavar, a periperszonális és extraperszonális rendszer integrációs zavarai
Egocentrikus–allocentrikus referenciarendszer
Egocentrikus tér
Allocentrikus tér
Kognitív térképmodell
A téri referenciakeretek nyelvi reprezentációja
Preverbális reprezentáció, test a térben konceptuális reprezentáció
A tér verbális reprezentáció fajtái
Deiktikus és intrinzikus
Az első és a harmadik személy perspektívája
Akció és percepció, azaz célelérő lokomóció és célvezérelt motiváció egysége
Téri-vizuális neglekt
Organikus lézió
Az egocentrikus téri neglekt-szindróma
Egocentrikus dezorientáció
Figyelmi részfunkciók a hemineglekt kialakulásában
Lézió és figyelmi szelektivitás
Pszeudoneglekt
Ökológiai különbségek az alsó és a felső vizuális mező reprezentációjában
A téri reprezentáció affektív modulációja
3. fejezet
A szelf mint az önészlelés és a feladatok megoldásában való személyes elkötelezettség kiindulópontja: előtér és háttér
A szelf definíciója és neurokognitív mintázata
Fenomenológiai szelf
Pszichodinamikus szelffejlődési elméletek
Fejlődés és funkció hierarchikus organizációja
Az agy szerkezeti változása és a szelffejlődés
Az affektív és kognitív organizáció alapelvei
Szomatikus marker hipotézis
A ventromediális prefrontális, valamint a temporális kéreg szerepe a szociális ingerek felismerésében és feldolgozásában
A szelfállapotok kognitív tudományi, fenomenológiai megközelítése
A szelfátélés zavarai
A szelf patológiájának neuropszichológiai értelmezése
A szociális ismeretek felhasználásának neuropszichológiai alapmechanizmusai: szelfreguláció
4. fejezet
Én és a másik: önészlelés és a társak percepciója
Testkép, testsémazavarok, történeti megközelítés
A test mentális reprezentációjának kiindulópontjai
Testkép és testséma egysége és disszociációja, a saját testélmény dimenziói és felépítése Testrészek tudatosságával kapcsolatos neuropszichológiai zavarok, aszomatognóziák
Autopagnózia
Hemiszomatoagnózia
Idegen vagy öntörvényű kéz szindróma
Fantomvégtag
A szelf motivációs és emocionális összetevői: ami összeköt és ami szétválaszt
A szelf: valóság vagy fikció
Integrációs szelf – jutalommodell
Szegregációs szelf – jutalommodell
A szelf és a jutalom kapcsolatának párhuzamos feldolgozási modellje
A saját testélmény neurokognitív modellje, a testmátrix
A lokális immunszenzitivitás módosítása
Lokális fájdalomcsillapítás
Biológiailag aktív kézprotézis saját testélményének növelése
A szelfreprezentáció neurokognitív alapmechanizmusai
Anterior cinguláris kortex és szelfinvolváció
Anterior inzula, interocepció, szelf- és énélmény
A mediális prefrontális kortex szerepe az én és a másik elkülönítésében
A temporoparietális találkozási pont, az anguláris girusz szerepe az én és a másik észlelésében és elkülönítésében
Fuziform arcfelismerő terület
5. fejezet
Saját test, nem saját test: periperszonális és extraperszonális referenciaváltás és illúziók
Hamis arcillúzió, saját arc–idegen arc illesztési illúzió: ez kinek az arca valójában? Műkézillúzió (Rubber Hand Illusion, RHI)
Multiszenzoros integráció, testélményátvitel, teljes testre kiterjedő illúzió
A modalitások összeillesztése: saját testérzés és saját testreprezentáció
6. fejezet
A szelfátélés disszociációs módjai: deperszonalizáció és testenkívüliség
Pszichofiziológiai vizsgálatok
Deperszonalizáció, derealizáció
Neuropszichológiai adatok és értelmezések
Testenkívüliség élménye
A testenkívüliség illúzió különböző megnyilvánulásai
Saját testélmény csökkenése vagy elvesztése
Érzelmi dermedtség
Autobiográfiai memória felidézési zavarai és a derealizáció
A saját test és idegen test átélésének dinamikája, reprezentációs különbségei
7. fejezet
Empátia és utánzás
Az empátia kognitív és affektív összetevői
Mimikri
Ragadós érzelmi állapotok
Szimpátia, részvét, sajnálat
A saját testélmény szerveződése
Utánzás
Az utánzás nem humán mechanizmusai
Az utánzás kognitív fejlődéslélektani perspektívája és neurális mechanizmusai
8. fejezet
Alexitímia
Az alexitímia neuropszichológiai mechanizmusai
Corpus callosum diszfunkció
Jobb agyféltekei diszfunkció
A frontális lebeny diszfunkció szerepe az alexitímia kialakulásában
9. fejezet
Társas vakság: az autizmus figyelmi, fixációs sajátosságai
A tükörneuronok szerepe a társas viselkedés szabályozásában
Szándéktulajdonítás
Az egzekutív funkciók zavara
Centrális koherenciahiány
Társpercepció és autizmus
Az arcpercpercepció sajátosságai autizmussal élőknél
Kölcsönös figyelem, fluktuáció és fixáció
Figyelemmegosztás a partnerek irányában: kezdeményező IJA és válaszoló RJA figyelmi folyamatok integrációja és disszociációja
A magno és parvocellurális rendszer szerepe az autizmussal élők vizuális percepciójában
Az autizmus és a Williams-szindróma összehasonlítása
Az arcészlelésben megmutatkozó különbségek
10. fejezet
A figyelmi stratégiák változása a társas kapcsolatok fejlődésének kezdetén: kötődés és leválás
A közelségkeresés és az elszakadás figyelmi stratégiái a korai kötődés során
Humán egyedek és állatok hormonális státusza a szülő–utód viszonya tükrében
Elszakadás
A kölcsönös kapcsolat mentális térképe, belső munkamodellje
Nemi hormonok hatása a biztonságos és a szorongást keltő helyzetek közötti térközszabályozásban
A kötődés idegi szabályozóelemei
A korai kötődésről alkotott belső reprezentációk hatása a neurokognitív folyamatokra és a társkapcsolati típusok percepciójára
Figyelmi folyamatok a kötődésben
Szociális megközelítés
Szociális elkerülés
További információk
| Szerző | Kállai János |
|---|
