Krasznárné Erdős Felicia:
Fogyatékos-e a beszédfogyatékos?
A 2006-ban elfogadott ENSZ Egyezmény célja valamennyi emberi jog gyakorlásának biztosítása a fogyatékossággal élő személyek számára. Az egyezményt elsők között ratifikálta Magyarország.
Az Egyezmény általános alapelveinek megvalósulását meg kell teremtenünk a hazai törvényi szabályozásban és gyakorlatban egyaránt.
Ezek: a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség; teljes és hatékony társadalmi részvétel és befogadás; a fogyatékossággal élő személyek különbözőségének tisztelete és elfogadásuk az emberi sokszínűség, valamint az emberiség részeként; esélyegyenlőség; hozzáférhetőség.
A kommunikációs zavarok, a kommunikációs akadályozottság következménye az egyén szociális kompetenciájának csökkenése, amely elszigetelődéshez, különböző mértékű izolációhoz vezet, és jelentősen rontja az életminőséget. A beszédzavar hatása azért is jelentős, mert a kifejezés, önkifejezés lehetőségétől megfosztott ember nehezen tudja jelezni elemi igényeit is. A pszichés trauma feldolgozása is nehezedik, ha nem fejezhetik ki fájdalmunkat.
Elengedhetetlen, hogy a beszédfogyatékosok helyet kapjanak a többi fogyatékossági csoport között, hiszen esélyegyenlőségük biztosítása lehetetlen, ha mint fogyatékossági csoport nem kerülnek definiálásra.
Ehhez a törvényi szabályozásban nevesítenünk kell a beszéd szóbeli és írásbeli formájának zavaraival élő embereknek szükséges és elégséges jogokat, támogatásokat.
A fentiek miatt szükség van:
a beszédfogyatékossági csoport meghatározására,
társadalmi képviseletük megvalósítására, és a közvélemény formálására,
sajátos helyzetükből adódó jogaik, szükségleteik leírására.