Autizmus 4.

Autista kisgyermek adaptálása bölcsődében

Figyelemre méltó munkát végzett a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai (Sopron) Karának levelező szakos hallgatója 2003-ban. Hannigné Sártori Zsófia fenti címen beadott záró dolgozata útmutató kell, hogy legyen a korai felismerés területén. Eddig csak kevés bölcsődei gondozót ismertünk, akik intézményükben naponta tudatosan foglalkoztak autista gyanús, vagy diagnosztizált autista gyermekek fejlesztésével. Pedig tudjuk, hogy a korai felismerés és a rendszeres napi fejlesztés rendkívül fontos nemcsak az érintett gyermekek életminőségének jövőbeni kialakításában, hanem a szülők felkészítésében, a nem várt élethelyzet elfogadtatásában is.

Megjelent az Esőember 2004. - VIII. évfolyam, 1. számában

A dolgozat - részben az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete 2002-ben (ESZCSM megbízásából) végzett tanulmányára támaszkodva - bemutatja az autizmussal kapcsolatos eddigi ismereteinket, kezdve az autizmus leírásától, történeti áttekintésétől, annak hazai vonatkozásain, törvényi szabályozásain át a teendők és megoldások összefoglalásáig. A 45 oldalas, számos melléklettel ellátott munka ismertetésénél mi csak egy esettanulmány rövid összefoglalójára, illetve az utóbbi két téma részletezésére szorítkozunk, mindemellett sajnálattal vesszük tudomásul, hogy helyszűke miatt számos újszerű megállapítást, statisztikai adatot és egy részletes esettanulmányt nem adhatunk közre. Elöljáróban rövid idézetekkel összefoglaljuk a 27 hónapos Bence bölcsődei fölvételének, beilleszkedésének főbb mozzanatait.

"I. Bence 2000. 09. 20-án került felvételre a Pannónia utcai (Budapest XIII. kerület - a szerk.) bölcsődébe. A gondozónőkben és a vezetőnőben napokon belül felmerült a gyanú, hogy Bence viselkedése eltér az átlagosan fejlődő gyermekekétől... Akkor még nem tudtuk, hogy Bence nem tudja, vagy nem képes kéréseinket teljesíteni, ezért nem figyel ránk..

A védőnő rövid összefoglalója a bölcsődei törzslapon: Csecsemőkorában hypotónia miatt fejlődés-neurológiai torna javasolt. Mozgásfejlődése javult a tornán. Önállóan jár, mozgása stabil, összerendezett. Nem beszél, egyszerű utasításokat nehezen ért meg. Önálló evéssel próbálkozik, segítséget igényel. Az anya összefoglalója az üzenő-füzetben: A gyerekekkel nehezen barátkozik... Hamar megunja a játékot...

Gondozónője, Steller Jánosné, Rita lett, társgondozónője pedig Hajós Györgyné, Edit. Október közepén a gondozónők kérésére a bölcsőde orvosa, dr. Sólyom Éva.. megfigyelte Bence viselkedését.. véleménye: autisztikus viselkedés."

Itt a dolgozat részletesen kitér Bence bölcsődében eltöltött első pár hetének viselkedészavaraira, a mindennapok nehézségeire. Majd elérkezik 2000. november 14. "Megszületett a diagnózis: autisztikus magatartászavar. Megkésett pszichomotoros fejlettség. Bence az anyával hetente egyszer komplex gyógypedagógia fejlesztésen vett részt. Az anya együttműködő volt, minden foglalkozáson megjelent. Bence 6-8 alkalom után kezdett szavakat mondani.."

És elindult a szívós munka, melynek fontos állomásai nyomon követhetők a dolgozatban. Mi helyszűke miatt csak a végkövetkeztetést idézzük:

"Összegezve megállapítható, hogy Bence 2 év alatt képessé vált:

kapcsolatot teremteni gondozónőjével, más felnőttekkel és - igaz ritkán - társaival is

megérkezéskor és távozáskor köszönni

gondozónőit és társait nevükön nevezni.

szeretetét simogatással kimutatni és szóval megfogalmazni

gyakori dühkitöréseinek számát és hevességét lecsökkenteni

szavakkal, tőmondatokkal tényeket, kéréseket közölni

egyszerű kéréseket megérteni és teljesíteni

az ismert mondókákat és énekeket hibátlanul visszaadni

az egész napon át tartó repetitív tevékenységeket minimálisra csökkenteni

gyűjtögetni, sort alkotni, gyöngyöt fűzni, festeni, rajzolni, mesekönyvet nézegetni.

Ebben a mérhetetlen nagy előrelépésben komoly szerepe volt a tapasztalt gondozónőnek, Ritának, aki magabiztos, határozott, kedves, nyugodt. Bencével való kapcsolat kialakításánál leguggolt, letérdelt, leült az alapra. Röviden, tömören fogalmazott. Minden mondat elején nevén nevezte Bencét. Minden közlésnél hitte, hogy Bence megértette a közlést. Rita nyitott kérdést (több lehetséges válasz) nem használt, ha Bencétől kérdezett. Dührohamnál lefogta Bencét, vagy elpakolta körülötte a bútorokat. Szökésnél soha nem ment bele a játékba, hanem visszavezette Bencét a szobába. Rögeszmés tevékenységnél vagy más eszközt ajánlott fel, vagy más elfoglaltságra terelte Bence figyelmét.

Rita fáradhatatlan volt Bence gondozásában. Nemcsak én éreztem, hanem Rita is megfogalmazta, hogy hiányzik neki az autizmus bővebb ismerete. A bölcsőde beszerzett szakkönyveket - Rita ebből képezte magát, de ez kevésnek bizonyult Bence teljesen váratlan cselekedeteihez. Ennek ellenére úgy láttam, hogy sikeres volt ez a megoldás, mert Bence nagyon sokat fejlődött a két év alatt. Meggyőződésem, hogy fejlődtek általa a gondozónők, a gyerekek és a szülőtársak is. Sőt, az egyik anyuka óvónő, és elvállalta Bencét a saját csoportjába. Bence 2002. szeptember 1-jétől egészséges gyermekek közé jár óvodába."

A konkrét esettanulmányok után jut el Hannigné Sártori Zsófia az alapelvek, a teendők és a megoldások megfogalmazásáig:

Alapelvként el kell fogadnunk a következőket:

1. A társadalomnak és annak intézményrendszerének kell alkalmazkodni azzal, hogy végre befogadja ezeket a gyermekeket, fiatalokat. Védett környezetet biztosít számukra személyi és tárgyi feltételeivel együtt. Hiszen ők nem tudnak alkalmazkodni, mert ez betegségük lényege.

2. Meg kell menteni az autizmussal érintett családokat a biztos pusztulástól egyrészt azért, mert vétlenek, vagyis szenvedésük és pusztulásuk igazságtalan és jogtalan. Másrészt azért, mert egészséges gyermekeik révén ezek a családok a jövő generációit is nevelik. Kétség nélkül belátható, hogy ezekben a családokban sem a beteg, sem az egészséges gyermek, valamint szüleik számára nem biztosított jelenleg a legalapvetőbb állampolgári jog, az esélyegyenlőség joga...

Ezek után a legfontosabb teendők címszavakban:

korai és korrekt diagnózis, differenciáldiagnózis;

az elviselhetetlen tünetek befolyásolása;

kapcsolatteremtés, kommunikációépítés;

fejlesztés - egyszemélyes plusz egészséges gyermekminta;

tanítás;

oktatás;

munkára nevelés;

munkába állítás;

gondozás - családgondozás.

A megoldást a következőkben látom:

Ki kell alakítani egy komplex ellátórendszert (oktatás, egészségügy, szociális)

A segítésnek mindig személyre és családra szabottnak kell lenni

Egyéni fejlesztésen alapuló tanítási elvrendszer kidolgozása:

korai fejlesztés (napi 8 órás elhelyezés biztosítása - autista óvoda)

speciális iskolai fejlesztés (személyre szabott iskolai oktatás)

autista serdülők, fiatalok speciális fejlesztése, nevelése

munkavégzésre való felkészítés

4. A szakemberképzés beindítása (a gyógypedagógiának kell felvállalnia)"

A tanulmány összefoglalásában olvashatjuk:

"Az autizmus oka ismeretlen.. Nem azért alakul ki, mert a szülők valamit rosszul csináltak, vagy elrontottak a gyermek nevelésében. Ha felmerül a fejlődési zavar gyanúja, a gyermek széles körű kivizsgálása, felmérése szükséges több szakember bevonásával. A gyanú felismeréséhez - a szakértelem ez irányú hiánya miatt - kerületünkben 2003. őszétől a gondozónőknek biztosítva lesz egy féléves akkreditált tanfolyam, amelyen elsajátíthatják a korai fejlesztés elméleti és gyakorlati tudnivalóit.*

Kocsis Alajos összeállítása

Hannigné Sártori Zsófia dolgozata alapján

* A Fővárosi Pedagógiai Intézet akkreditált tanfolyama: A korai fejlesztés elmélete és gyakorlata. Célcsoport: óvónők, gyógypedagógusok, egyéb: védőnők, bölcsődei szakemberek. Azonosító szám: 11306831 OM jegyzékben szerepel. Tanfolyamfelelős: dr. Janza Károlyné

Forrás: www.alajos.hu