Röviden az afáziáról

Krasznár Felicia:

Röviden az afáziáról

Magyarországon egyre gyakoribb a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. A javuló orvosi kezelés eredményeképpen egyre több stroke-n átesett ember marad életben, de sokan közülük maradandó, sokféle panasszal élnek tovább. A tünetek a mozgás, kommunikáció, érzékelés területén jelentkeznek. Az agyvérzés, az agytrombózis következménye féloldali bénulás lehet, sérül a beszéd, az írás, az olvasás és a számolás képessége. Évente körülbelül 40.000 új stroke betegség kialakulása várható, a betegek harmada maradványtünetekkel él együtt gyógyulása után.

Az agyvérzés mellett a közlekedési, egyéb balesetek során keletkező koponyasérülések is okozhatnak ilyen tüneteket, tovább növelve a betegek, rehabilitációt igénylő emberek számát.

A beszédzavar - szaknyelven afázia - esetén a beszéd két alapfunkciója közül vagy a kifejezés, vagy a megértés, súlyosabb esetekben mindkettő sérül. A kezelés során, mikor már a beteg állapota (orvosilag) stabilizálódott, minél hamarabb szükség van a beszédfejlesztésére. Ezt a munkát a logopédusok végzik. A munka eredménye függ attól, hogy milyen korai stádiumban kezdődik el a kezelés, de a hatékonyságot nagymértékben befolyásolja a beteg életkora, személyisége, valamint az, hogy milyen a család összefogása és támogatása. Természetesen fontos a károsodás helye és nagysága is.
A különböző maradványtünetek között különösen hangsúlyos a beszédzavar. Az önkifejezés legfontosabb eszközétől megfosztott beteg nehezen tudja jelezni elemi igényeit is. A betegség okozta pszichés trauma feldolgozása is nehezedik, ha szóban nem fejezhetjük ki fájdalmunkat, a beteg meg van fosztva a beszélgetés pozitív hatásától. Ezek miatt hajlamosabb a depresszióra, és javulási esélyei ettől ismét romolhatnak.

Bár a stroke elsősorban a közép- és időskor betegsége, sok fiatal felnőtt, és sajnos gyermek is megbetegedhet pl. agyvérzések miatt. A közlekedési és munkahelyi balesetek gyakrabban fiatal embereket, gyermekeket érintenek. A koponyatrauma folytán bekövetkező agysérülés is okozhat afáziát, esetükben a logopédiai rehabilitáció még nagyobb jelentőségű.

Pontos prognózis sajnos nem adható. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kezdetben gyorsan visszafejlődő afázia jó esélyű, (ezért fontos a minél korábban elkezdett terápia). Előfordul, hogy a gyors javulás után lassul a folyamat, és néha a visszaesés is bekövetkezhet. A beszédterápia hosszú időtartamú, hónapokig, évekig szükséges a folytatása.

Néhány tanács a családnak:

Legyen nagyon türelmes! Lassan és érthető mondatokban beszéljen. Ha jó a beteg megértése, de nem tud beszélni, igyekezzenek megérteni a mondanivalóját jelekből és gesztusokból. Segít, ha elkezdjük a szót, vagy rámutatunk a tárgyra. Nem szabad a beteget abban a tudatban hagyni, hogy nem értették meg! A siker-, még a legkisebb is további beszélgetésre serkenti.

Nincs két egyforma beteg, ami jó volt az egyiknek, nem biztos, hogy a mi betegünknél is beválik. Személyiségváltozására is oda kell figyelni. A mozgásban és beszédben akadályozott ember megfosztva eddigi tevékenységeitől, munkájától, könnyen depresszióssá is válthat. Kevésbé érdeklődik, könnyen elfárad, hajlamos hirtelen hangulatváltozásokra. Ezt fontos megbeszélni a kezelőorvossal.

Fontos, hogy bevonják a mindennapi tevékenységekbe, a család életébe, és kérjék a véleményét.

Az afáziás kórképek drámai megjelenése miatt a károsodott funkciók helyreállítását célszerű minél korábban megkezdeni, és ideális esetben már az akut ellátás szakában megjelenik a logopédus a beteg ágya mellett, így a spontán bekövetkező javulási folyamatok is felerősödnek, és a beteg és családja a korán megkezdett, a kommunikációs zavart feldolgozó beszélgetések, tanácsok hatására kisebb pszichés terhelést szenved el. A kommunikáció javulásával a beteg a gyógyítási -gyógyulási folyamat aktívabb részt vevője lehet.

Az afáziás betegek logopédiai rehabilitációja megoldatlan Magyarországon. Bár az utóbbi években határozott előrelépés történt ezen a téren, de ezek a változások elsősorban a stroke betegek és a koponyasérültek orvosi ellátásának javulását illetik. Ezzel - a betegek jobb ellátása miatt - életben maradási esélyeik nőttek, de a várható életkilátásaik nem javultak. Az akut osztályról kikerülő betegek rehabilitációs osztályra kerülnek / kerülhetnek, később az otthongondozási hálózat adná a megfelelő keretet hosszú távú rehabilitációjukhoz, melynek optimális esetben része lenne az szakápolás keretében nyújtott gyógytorna, logopédia szociális gondozás. Az otthonápolási szolgálatnál gondozott betegek esetében a logopédiai ellátás iránti igényről, illetve a logopédiai ellátásról nincsenek megbízható adatok. Tapasztalati számok, logopédusok beszámolói, és elsősorban az ellátást nélkülöző betegektől származó információk szerint ez a kérdés korántsem megoldott.

Magyarországon a jelenlegi finanszírozási rendszerből kimaradnak a felnőtt, súlyos beszédhibások. A jelenlegi szabályozás az elhúzódó terápiára szorulóknak nem nyújt elég időt a terápiás tevékenységre. A kezelésre bejáró, ambuláns beteg egyszerűen nem szerepel a jelenlegi díjazható formák között. A betegekhez kijáró logopédus /szakápoló, stb/ utazási költséget és útidőt nem számolhat el, ezáltal az egy vizitre eső díjazás tartalmazza mindezt.