Share on Pinterest
Osszd meg barátaiddal










Submit
Főoldal>Publikációk>Tehetségfejlesztés

Tehetségfejlesztés

Want create site? Find Free WordPress Themes and plugins.

Dr. Duró Zsuzsa:

TEHETSÉGFEJLESZTÉSRŐL „DIÓHÉJBAN”

Mottó: „Ha az akadályozott gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az egyéni tragédia. Tragédia neki és a családjának. De ha a tehetséges gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az már társadalmi tragédia.” (Gallagher)

BEVEZETÉS

Hazánkban a politikai és gazdasági változások nyomán mind jobban megélénkül a figyelem a tehetség, valamint a tehetség fejlesztése iránt. Ez az egyre növekvő érdeklődés nem véletlen. A piacgazdaságra való áttérés ráébreszt bennünket arra, hogy csak azzal gazdálkodhatunk, amivel rendelkezünk, amit a mi országunk igazán nagy értékként fel tud mutatni. A legértékesebb nemzeti kincsünk pedig alighanem az emberi tehetség. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a jövőnk, a felemelkedésünk a tehetségesek kezében van. Mert ki-ki teszi a dolgát, de új eszmék, elképzelések, tervek csak kevesek agyából pattannak ki.

Mára már ledőltek azok az ideológiai korlátok, amelyek a félreértelmezett egyenlőség nevében – Harsányi István kifejezésével – búvópataksorsra ítélték a magyar tehetségügyet. A tehetségfejlesztés ma már nem mostohagyereke a magyar oktatásnak. Mint feladat bekerült az Oktatási Törvénybe és a Nemzeti Alaptantervbe, illetve az iskolák pedagógiai programjába is.

Most látjuk azonban, hogy bármily nemes a cél, a hozzá vezető út bizony hazánkban kimunkálatlan. Hiányoznak azok a felkészült pedagógusok, akik ezt a munkát kellő hozzáértéssel tudják végezni, és az idevonatkozó, magyar nyelvű szakirodalomban sem bővelkedünk. Ilyen helyzetben minden segítség jól jön. Ránk fér az a tapasztalat, amit a tehetségfejlesztésben élen járó országok a magukénak mondhatnak.

Az egyenlőségen alapuló társadalmak kiemelt feladatnak tekintik az emberi képesség kibontakoztatását, mert úgy vélik, hogy az oktatásnak valamennyi gyermek igényét ki kell elégítenie. Elveikben alighanem mindenki egyetért azzal az állítással, hogy a demokrácia tiszteletben tartja az egyéni különbségeket, és hogy a nevelés célja végső soron az egyén képességeinek kibontakoztatása, önmaga és a társadalom hasznára. A gyakorlat azonban mást mutat. Az oktatási rendszerben két olyan csoportot is találunk, amelyek a többivel összehasonlítva messze a legrosszabb helyzetben vannak: a tehetségesek és az akadályozottak (fogyatékosok). Az összes gyermek igényének kielégítését zászlóra tűző oktatás valójában a két csoport között álló derékhadnak kedvez, a kivételesek pedig szenvednek.

Szinte minden történelmi korban és társadalomban megfogalmazódott az igény, hogy valamilyen módon megpróbálják azonosítani azokat a gyerekeket, akik a különböző emberi adottságok, képességek tekintetében meghaladják kortársaikat. A társadalmak mindenkori érdeke volt, hogy odafigyeljenek a felnövekvő nemzedékek legígéretesebb képviselőire, megfelelő módon iskoláztassák, fejlesszék őket.

A pedagógusok fontos feladata, hogy minden nehézség ellenére segítsék a tehetséges gyermek képességeinek maximális kibontakozását. Azért lényeges felhívni erre a figyelmet, mert komoly vizsgálati eredmények jelzik, hogy a tehetségesnek tekinthető gyermekek sok esetben érzékenyebbek, érzelmileg sérülékenyebbek és kiegyensúlyozatlanabbak társaiknál.

A szükséges iskolai támogatás nem egy esetben azért is elmaradhat, mert esetleg fel sem ismerjük a tehetségeseket. Hiszen lehetnek olyan gyermekek, akiknek az átlagosat meghaladó képességei esetleg rejtve maradnak, introvertáltabb, gátlásosabb személyiségjellemzőik miatt.

Fokozott erőfeszítésekre van tehát szükség a géniuszok problémáinak megértésére, és ezek ismeretében, lehetséges védelmükre. Hogy életük során, tehetségük megvalósításakor ne érhesse őket indokolatlanul a deviáns jelző. Ennek érdekében, egyfelől a kivételes tehetségekben kell tudatosítani személyiségük sajátosságait, hogy ők is megértőbbek legyenek önmagukkal és a társadalommal szemben. Másfelől a társadalomnak, és különösen hivatott vezetőinek kell a rájuk bízott kivételes tehetségek, talentumok sorsára ügyelni. Hogy ne legyen hátrányos helyzet a kivételes szellemi adottság-képesség!

Ezért – az Erika Landau által megfogalmazottak szellemében – célunk, hogy…

…felismerjük a tehetséget az összes társadalmi rétegben,

…megértsük a tehetséget és megjelenési formáit,

…segítsünk a tehetségeseknek abban, hogy felismerjék és fejleszthessék képességeiket,

…kielégítsük a tehetséges gyermek szükségleteit (megismerési, alkotási, biztonsági, elfogadottsági)

…ösztönözzük intellektusát és kreativitását,

…bevonjuk a tehetségeseket társadalmunk jelenlegi problémáiba,

…erősítsük a tehetséges személyiséget, hogy képes legyen vezető szerepet vállalni,

…felkészítsük a gyermeket arra, hogy kreatív és tehetséges felnőtté válhasson a jövőben.

SZEMELVÉNYEK A HAZAI TEHETSÉGGONDOZÁS TÖRTÉNETÉBŐL

A tehetségek kiválása és kiválasztása a magyar társadalomban is megfigyelhető volt az elmúlt évszázadokban. Már az Árpád-házi királyok korában számos jó képességű fiatal kapott lehetőséget arra, hogy tanulmányait az állam, illetve egy gazdag főúr vagy egyházi méltóág költségén, külföldön folytassa. Hazatérve, egyházi vagy állami szolgálatban hasznosíthatta külföldön szerzett ismereteit. Amikor III. Béla 1181-ben bevezette udvarában az írásbeli ügyintézést, nagyot lépett előre az írásbeliség. Ennek következtében megnőtt az igény a képzett írástudók iránt. Hamarosan megalakult az esztergomi érsektől független királyi kancellária, s az ott hivatalt vállaló világi papokat tudatosan küldték külföldi képzésre, hogy hazatérve a királyi udvar felkészült hivatalnokai legyenek. Ennek gyakorlata Mátyás uralkodása alatt felerősödött, majd a későbbi korokban is – változó intenzitással – jellemző maradt. Első jelentős pedagógiai gondolkodónk – Apáczai Csere János – öt évig tanult belga és holland egyetemeken, Gelei József erdélyi püspök támogatásával.

A szervezett hazai tehetséggondozás először a 19. században lendült fel. A reformkor művelt értelmisége, a kibontakozó nőnevelési mozgalom, a függetlenségi törekvések egyaránt arra vezették a nemzeti felvilágosodásért síkraszállókat, hogy a nép általános kulturális szintjének emelésével, a kiváló képességűek megbecsülésével és a Széchenyi által szorgalmazott kiművelt emberfők sokaságával juthat csak a nemzet a művelt Európa szintjére. Később, Eötvös és Trefort kultuszminisztersége idején külföldi tapasztalatszerző körutakra küldtek szakembereket, hogy a fejlett országok eredményeit, tapasztalatait itthon hasznosíthassuk. A közoktatás modernizálása, a vizsgarendszer kidolgozása, az ismeretelsajátítás korszerűsödése, ha közvetetten is, de a képességfejlesztést szolgálták.

A szegény, de jó képességű diákok részére Karácsony Sándor szervezett 1919-ben magánvizsgákat. 1921-ben ösztöndíjrendszert hoztak létre, majd egy évvel később megszervezték a Tehetséges Gyermekek Rajzkiállítását. 1926-ban az Országos Tehetséggondozó Kongresszuson Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is felszólalt és bejelentette a tehetségesek kiválasztására indult minisztériumi munka megszervezését, és országos ösztöndíjrendszer létrehozását. Rendelkezése szerint minden elemi iskola vezetőjének kötelessége lett a továbbiakban, hogy a tehetséges gyermekekről jelentést tegyen egy, erre a célra létrehozott minisztériumi munkacsoportnak.

A századforduló után az államigazgatási és közoktatási kezdeményezésekkel párhuzamosan a tudomány is szerepet vállalt a tehetséggondozásban. A magyar tehetséggondozó mozgalom nagy nyeresége volt Révész Géza bekapcsolódása. Ő az egyetemi pszichológiai laboratóriumban dolgozott, s ízig-vérig pszichológus volt, így szerencsésen egészítette ki az elsősorban pedagógus Nagy László munkáját. Révész két igen fontos írással gazdagította a magyar tehetségvédő mozgalom első korszakának pszichológiai szakirodalmát. A tehetség időszerű problémái című cikke a Magyar Pedagógia 1917-es évfolyamában jelent meg, majd 1918-ban írt egy remek színvonalú kötetet A tehetség korai felismerése címmel. A kötet tartalmi gazdagságára utalnak alábbi fejezetcímei:

Tehetség és rátermettség, a tehetség fogalma és a gyermekkori tehetség

A tehetség általános vonásai és fejlődésének feltételei

A tehetség iránya, az ifjúkori alkotások megítélésének elvei

A tudományos, különösen a matematikai tehetség korai fellépésének okai, A sakktehetség

A tehetség korai felismerésének módszerei, a tehetség védelme

Révész Géza, Nagy László és Ranschburg Pál mellett számos, neveléssel foglalkozó szakember mutatott érdeklődést a téma iránt, s kezdett kutatómunkába. A különböző társadalmi szervezetek, egyletek is bekapcsolódtak e munkába, és mindenekelőtt a szegény családok gyermekeinek támogatására vállalkoztak.

Századunk 30-as éveiből a református falusi tehetségmentő mozgalmat kell kiemelni, amelyben Harsányi István vitt vezető szerepet.

Hazánkban a 70-es évek végén indultak el az első, alulról kezdeményezett próbálkozások a tehetséges tanulók azonosítására és speciális fejlesztésére. Többek közt Szolnokon, Pécsett, és Tatán indultak igen eredményes kísérletek, amelyek közül a pécsi és a tatai a középiskola mellett az általános iskola felső tagozatára is kiterjedt. A 80-as évek második felétől fellendülés tapasztalható a tehetségfejlesztésben Magyarországon. Pl.: Törökszentmiklóson, Szerencsen, Mátészalkán ennek jegyében indult az a komplex tehetségfejlesztő program, amelyet a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének irányításával végeznek. A tehetségfejlesztésben tapasztalható hazai fellendülés nagyrészt annak köszönhető, hogy 1988-ban, Gefferth Éva vezetésével megalakult az Európai Tehetséggondozó Társaság Magyar Tagozata, s ez lehetővé tette a külföldi szakmai kapcsolatok, valamint a hazai intézményesített tehetséggondozás jelentős fejlődését. A tehetség szervezett gondozásának ügye tehát nem idegen a magyar közgondolkodástól. Lényegében minden korszakban voltak erre irányuló erőfeszítések. Még olyan időszakokban is, amikor gazdasági nehézségek nyomasztották a társadalmat. Kiemelten fontos az oktatás, s ezen belül is az olyan alkotásra képes diákok, fiatal kutatók felkarolása, menedzselése, akik később képesek lesznek kiemelkedő társadalmi értékek létrehozására.

MI A TEHETSÉG? A TEHETSÉG EREDETE ÉS ÖSSZETEVŐI

A genetika mai álláspontja szerint az öröklődés három fő formájáról beszélünk. Az egyik a biológiai öröklődés, amikor a szülők átadják utódaiknak génjeik és kromoszómáik felét. Ez teremti meg az alapját a rokonok genetikai hasonlóságának és az individualitásnak. E tudományterület kulcsfogalmai az alábbiak:

a Mendel – féle monogénes öröklődés (Mendel – szabályok),

a Galton – féle poligénes öröklődés,

a Galton – féle „ős – örökség” – törvény: az ún. családi közös gének generációról generációra történő megfeleződése,

a Galton – féle „visszatérés az átlaghoz” – szabály: a kivételes társadalmi teljesítményre képes emberek gyermekei kevésbé jó képességűek, mint apjuk.

A másik a „minta” öröklődése, amely az etológia tárgykörébe tartozik, és amely különösen a korai fejlődés során, a szülőktől, elsősorban az anyától látott és tanult minták átvételét, utánzását jelenti. Ez a két öröklődési forma az élővilágban mindenütt megtalálható.

Az emberi faj viszont létrehozta az öröklődés új, harmadik, emberspecifikus formáját, a szociokulturális öröklődést.

 

A genetika mai alapképlete két véglet között valamiféle egyensúlyt fejez ki. Hiszen voltak, és talán ma is vannak, akik azt vallják, hogy az életünkben mindent az öröklődés határoz meg, míg mások tagadnak minden determinációt, és azt mondják: az ember, születésekor „üres lap”, és hogy mi kerül rá, az kizárólag az őt érő hatások függvénye. A modern genetika azt az álláspontot képviseli, hogy az ember képessége, teljesítménye a gének által meghatározott adottság, amelyet döntően befolyásolnak a környezeti hatások. A gének megadják a „tól – ig” határt, de hogy ezen belül ki mivé alakul, azt az edukáció, azaz a nevelés dönti el.

Mi a tehetség? Ki a tehetséges vagy talentumos ember?

Kezdetben a sikeres embereket, így a legmagasabb rangúakat, a legjobb tanulókat, a leggazdagabbakat sorolták ide. Később a különböző intelligencia – tesztekben legmagasabb pontszámot elérőket vélték a legtehetségesebbnek. Jelenleg sokkal bonyolultabbnak tartjuk a tehetség – talentum eredetét, semhogy egyetlen megközelítés alapján meghatározható lenne. Egyszerűen, a józan ész alapján végiggondolva a tehetség fogalmát, öt kritériumot érdemes kiemelni:

(1) a tehetség potenciát, lehetőséget, ígéretet, reményt, esélyt jelent (2) valamelyik emberi tevékenységi körben (3) olyan kiemelkedő teljesítményre, amely (4) társadalmilag hasznos és amely (5) megelégedettséggel, örömérzéssel, tehát sikerélménnyel jár elérője számára.

Mi a tehetség?

Harsányi István klasszikus meghatározása szerint: „Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakozott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni.”

A tehetség három alapvető tulajdonságcsoport – átlagon felüli képességek, kreativitás és feladat iránti elkötelezettség – integrációját mutatja Renzulli (1986) felfogásában.

A RENZULLI – FÉLE TEHETSÉGMODELL

T= Tehetség
A Renzulli – modell továbbfejlesztése Mönks nevéhez fűződik, aki szociális mezővel egészítette ki azt.

 

A MÖNKS – FÉLE TEHETSÉGMODELL

A három kör a személyiségen belüli, egymásra ható, fő területeket jelöli, a háromszög pedig azt a szociális mezőt, amely a tehetség kibontakozását elsődlegesen meghatározza.

A tehetség – összetevők legfontosabb jellemzői:

Átlag feletti képességek:

magas szintű elvont gondolkodás, fogalomalkotás, kombinációkészség,

jó memória és beszédkészség,

kiváló matematikai logika, téri viszonyok átlátása,

speciális képességek (pl.: zenei, pszichomotoros stb.),

alkalmazkodóképesség, új helyzetben hamar feltalálja magát,

kritikus, független gondolkodás,

gyors, pontos, szelektív információfeldolgozás,

a lényeges és a lényegtelen dolgok megkülönböztetésének képessége.

Kreativitás:

gördülékeny, rugalmas és eredeti gondolkodás,

ötletgazdagság, szokatlan feladat – és helyzetmegoldások,

az új, különös, akár irracionális gondolatok, alkotások, tevékenységek iránti fogékonyság,

kíváncsiság, merészség, szellemi játékosság, esetleg a gátlástalanságig fokozódó kockázatvállalás,

nonkorformizmus,

a bizonytalan helyzetek toleranciája, humorérzék.

Motiváció ( feladat iránti elkötelezettség):

elmélyült érdeklődés, lelkesedés képessége,

bizonyos témákban meglepő mennyiségű ismeret,

kitartás, állhatatosság, önállóság, gyakran makacsság,

belső motiváció, érdeklődés – vezéreltség,

önbizalom, én-erő, hit saját képességükben,

magas célok kitűzése az adott témában, területen.

önkritika, változó reakció mások kritikájára.

A Czeizel – féle tehetségmodell az eddigieknél is komplexebben ábrázolja a tehetség összetevőit.

A CZEIZEL – FÉLE TEHETSÉGMODELL

T= Tehetség

Czeizel Endre tehetségmodelljében már a társadalom is szociális területként jelenik meg.

TEHETSÉGAZONOSÍTÁSRÓL RÖVIDEN

Ősidők óta léteznek előítéletek és mítoszok a tehetségről. Ezeknek van valóságmagvuk, hiszen a tehetségesek nagyon sokfélék. A tehetséges emberekre vonatkozó előítéletek mindenféle tudományos vizsgálat ellenére máig is élnek és hatnak. A disszonáns, különcségük miatt szembetűnő tehetségesek jobban feltűnnek a köznapi életben, mint amekkora a valóságos arányuk a tehetségesek között.

A közhiedelemmel ellentétben a tehetséges gyermekek nem minden területen képesek kiváló, kimagasló teljesítményre. Nekik is vannak erős, illetve gyenge oldalaik. A tehetségesek igényeinek megfelelő fejlesztő munka során a tehetséges gyermekek gyenge oldalát átlagos szintre kell fejleszteni ahhoz, hogy a domináns oldal is optimális mértékben fejlődjön.

A tehetséges gyermekek, jóllehet közös bennük a kiemelkedő teljesítmény, illetve annak lehetősége, semmi esetre sem képeznek egységes, homogén csoportot. Legalább annyira különböznek egymástól, mintha őket, mint csoportot az átlagosok csoportjához hasonlítjuk. Tehetségük igen sokféle területen mutatkozhat meg, és személyiségük is épp olyan sokféle, sokszínű lehet.

Bár a kutatók álláspontja a fejlesztés kérdéseit illetően még meglehetősen különböző, biztos: minél korábban kezdődik a személyreszabott fejlesztés, annál jobb a gyermek számára. A kimagasló képességre utaló jegyek igen korán, már sokszor az első életév vége felé felismerhetők. Megbízható, a tehetség valamennyi fajtájának kiszűrésére alkalmas módszer még nem áll rendelkezésünkre. Ugyanis a tehetségesek nem alkotnak egységes és könnyen felismerhető csoportot. Sokkal jellemzőbb a nagyon jó képességű emberekre, hogy már fiatalon is kifejezetten egyéni vonásaik vannak, egyéniségként viselkednek.

További gondot jelent az, hogy a képességet önmagában nem lehet mérni, az mindig valamilyen teljesítményhez kötötten mutatkozik meg. A teljesítmény lehet egy sportvetélkedő, egy intelligenciateszt, egy műalkotás vagy egy eszköz használata. A tehetségmérés tehát történhet előre elrendezett feladathelyzetben. Mivel erre nincs mindig mód, illetve a gyermekkorban nagyon sok képesség még nem realizálódik mérhető teljesítményekben, a gyermek viselkedésének megfigyelése adhat támpontokat. Ismerünk olyan tulajdonságokat, viselkedésjegyeket, amelyek közül néhány, általánosan jellemző a tehetséges gyermekekre. Ezek a tulajdonságok egymásnak sokszor ellentmondóak, mivel különböző típusú tehetséges gyermekekre más és más jellemző (pl.: sokirányú érdeklődés, vagy egy dolog iránti, elmélyült érdeklődés).

A tehetségmerítéshez megfelelő módszerekre van szükség. A gyakorlatban, a képességeket mérő teszteken kívül, szerte a világon a leginkább elterjedt módszer a gyermekek, viselkedésük alapján történő megfigyelése.

A tehetségazonosítás leggyakoribb objektív módszerei:

követéses vizsgálat: az általános iskola 3. osztályától kezdődően a „tehetségígéretek” korai azonosítása

utóvizsgálat: teszteredményeik alapján nyilvántartásba veszik a „tehetséggyanús” csoportot és időnként kontrollmérést végeznek

státuszoló mérések:

tantárgyi (standardizált) teljesítménymérések

intelligencia – eredmények mérése

képességvizsgáló tesztek

kreativitás – tesztek

csoportos intelligencia – és tantárgytesztek kombinációi

egyéni intelligencia -, kreativitás – és tantárgytesztek

folyamatkövető vizsgálatok

a komplex személyiséggondozás érdekében:

a tanulás motivációjának vizsgálata

tanulási stratégiák vizsgálata

szorongásvizsgálat

személyiségvizsgálat

attitűdvizsgálat (társas kapcsolatok, tanár – diák kapcsolat)

a teljesítményhez való viszony

a siker – és a kudarcélmény hatása a személyiségre

tanulmányi versenyek, vetélkedők

Számos konkrét, tudományosan megalapozott, a tehetségazonosítást, a tehetségdiagnosztizálást eredményesen szolgáló segédanyag (tulajdonságlisták, diagnosztikai tesztek, intelligencia – vizsgálati anyagok, Renzulli – Hartman skála a viselkedésjellemzők becslésére, kreativitás – vizsgálati anyagok, kreatív szabadidős tevékenység – kérdőív, a tehetséges gyermek tipikus erősségei és az ehhez társuló problémák stb.) áll már a szakemberek, pedagógusok rendelkezésére.

A TEHETSÉGES GYERMEK TULAJDONSÁGAI

Napjainkban a tehetség jelenségvilágának egyik legnevesebb kutatója és gyakorlati szakembere az amerikai John F. Feldhusen, aki az alábbiakban foglalta össze a tehetségekre jellemző tulajdonságokat:

Gyorsan, könnyedén sajátítják el az új anyagot.

Korán érnek. Teljesítményük és képességeik az életkorukhoz képest sokkal magasabb szintűek.

Nagy a szókincsük, korán kezdenek olvasni, folyékonyan fejezik ki magukat, jó helyesírók.

Gyors felfogásúak, helyesen következtetnek, intellektuálisan elmélyültek, logikusak.

Kiterjedt ismereteik vannak a világról, egy szituációnak több összetevőjére is reagálnak, szociális téren tájékozottak.

Mönks és Ypenburg magatartásjegyeknek nevezik a tehetséges gyermekekre jellemző, alábbi tulajdonságokat:

korán tudnak olvasni, számolási műveleteket végezni, nagy a tudásvágyuk, figyelmük a „tanulási dolgok” felé irányul, érdeklődésük spontán megnyilvánul

fejlett beszédkészség, a beszédben a gondolkodás jut kifejezésre, eredeti gondolatok, passzív szókincs már egy éves korban 100 szóból állhat

produktív érintkezés a környezettel

korai intellektuális érdeklődés

A tehetséges gyermek nem feltétlenül „álmaink gyermeke.” Sőt, néha igen nehéz elviselni. Az még hagyján, hogy okosabb nálunk, de alábbi tulajdonságai miatt fokozott, megkülönböztetett figyelmet érdemel.

Állhatatosság – makacs, amit a fejébe vesz…

Önbizalom – önállóság, megy a saját feje után

Kritikus – nem csak önmagával szemben, hanem a környezetével szemben is, igazságérzete rendkívül nagy

Fogékony az újra – nem tiszteli a hagyományokat

Egyenlőtlen fejlődésű – sokszor küzd részképesség – kieséssel

Ezt az oldalát is ismerni kell a tehetségnek. Ha nem csak a kiváló középszert akarjuk erősíteni, akkor a nehezen kezelhető gyermekek között is fel kell tudnunk ismerni, el kell tudnunk viselni és fejlesztenünk kell a tehetségeseket. A tehetséggondozás meghatározó tényezői a család, az iskola, a társak és a társadalom. A család értéket ad, a tanár kapukat nyit, a társak katalizátorok.

LEHETSÉGES MÓDSZEREK – A TEHETSÉGFEJLESZTÉS ÚTJAI

A tehetségfejlesztésben jelenleg három fő módszer, illetve ezek kombinációi léteznek. Alapelv, hogy – különösen a serdülőkor előtt – nem az ismeretek gyarapítása, hanem a képességek, a kreativitás és a személyiség összehangolt fejlesztése az elsődleges cél.

A tehetségfejlesztés módszerei:

Gyorsítás (léptetés), melynek során a tehetséges gyermek osztályt ugrik, egyszerre több év anyagát sajátítja el. Ezzel az eljárással igen óvatosan kell bánni, általában maximum egy évet tanácsos ugrani, és ezt is csak akkor, ha a gyermek fizikailag, emocionálisan és szociálisan is érett arra, hogy nála idősebbek között legyen.

Elkülönítés, melynek szellemében a tehetséges gyermekek számára külön iskolákat, illetve külön osztályokat szerveznek. Az eljárás előnye, hogy a gyermek képességfejlesztése igen hatékony, a gyermek nem unatkozik. Ugyanakkor a kiélezett versenyhelyzet, az egyoldalú intellektuális fejlesztés, a „normál” gyermekektől való elszigetelődés kedvezőtlen hatású lehet. Ennek szélsőséges esete, amikor a gyermek nem jár iskolába, hanem szülei gondoskodnak taníttatásáról.

Gazdagítás, (dúsítás) az az eljárás, amikor a normál iskolai munka mellett kap személyre szóló képzést a gyermek. Ennek sokféle módja van a tanórán belüli differenciált foglalkozástól kezdve a különböző, tanórán kívüli, délutáni vagy hétvégi programokon keresztül a nyári tehetséggondozó táborokig. Tapasztalatok szerint ez a módszer a legmegfelelőbb a gyermek alkotóképességének, kreativitásának kialakulásában fontos szerepet játszó személyiségfejlődés szempontjából. E programokban valósítható meg legjobban, hogy a tehetséges gyermeknek leginkább kihívást jelentő, komplex, jövőorientált témákkal, kommunikációs vezetői készségek fejlesztésével is foglalkozzanak (pl.: humán etológia, újságírás, környezetvédelem, geometria és művészet, humor, rákkutatás stb.).

Azt, hogy milyen módszerekkel és programokkal lehet egy – egy tehetséges gyermekkel vagy csoporttal foglalkozni, csak az alábbi információk birtokában tudjuk megtervezni:

az érintett gyerekek kora

érdeklődési körük

milyen szinten állnak, mit tudnak, milyen képességűek?

milyen a motivációjuk, milyen a feladat iránti elkötelezettségük?

mit tudok én ( a pedagógus) nyújtani, illetve ki az adott területen kompetens személy?

mennyiben számíthatok a tehetségesek családjainak támogatására?

a tanulók énképe, perspektívái

milyen segítőkre (team) támaszkodhatok?

kedvez – e az ilyen munkának az iskolai pedagógiai klíma?

milyen feltételrendszer mellett dolgozom? (könyvtár, audiovizuális eszközök, laboratórium, családi támogatás, egyéb intézményi és technikai háttér)

mennyi időt és energiát tudok, akarok befektetni ebbe a hihetetlenül komoly permanenciát igénylő munkába?

igénylik – e, elismerik – e valakik ezt a teljesítményt?

E kérdések és feltételek tisztázása után, az érintett tanulók és azok szüleinek bevonásával kerülhet sor a lehetséges utak és módok megválasztására, majd a tehetséggondozó program kidolgozására és végrehajtására.

TEHETSÉGFEJLESZTÉS A CSALÁDBAN

A kivételes tehetségek felismerésének és gondozásának egyik kulcsfontosságú területe a család. A család és az otthoni környezet tehetségfejlesztésben játszott potenciális szerepe ma már közismert és bizonyított tény. E tényt erősítik a szociokulturális tehetségmodell szellemében végzett hazai és külföldi kutatások és kísérletek.( Bloom, Davis, Rimm, Colangelo, Dettmann, Miller, Price munkássága)

A szociokulturális tehetségmodell megalapozottságát a több évszázadra visszatekintő neveléstörténeti irodalom is alátámasztja.(Quintilianus, Erasmus, Leibniz, Kant, Locke, Rousseau nézetei)

A családban történő tehetséggondozás lehetőségeinek és hatékony módszereinek megközelítése nem csak elméleti síkon valósult meg az idevonatkozó szakirodalomban, hanem olyan tudományos munkák is napvilágot láttak, amelyek a napi gyakorlat és a családi interakciók szintjén foglalkoztak a családi tehetséggondozás kérdéseivel.

Az idevonatkozó modern szakirodalom a család tehetséggondozó szerepe kapcsán az alábbi két fő területtel foglalkozik:

ideális, optimális otthoni környezet a tehetséges gyermekek számára

nevelési és fejlesztési gondok

A harmonikus családi légkör és az optimális otthoni környezet maximálisan hozzájárulhat a gyermeki tehetség széleskörű kibontakozásához. A tehetségmegalapozó képességek kibontakozását elősegítő pedagógia elmélete, illetve ennek gyakorlati alkalmazása egyaránt elősegíti a családon belüli tehetséggondozást. Számos családi probléma, valamint a családtagok közötti konfliktus forrása lehet az, hogy a gyermek – különböző diagnosztikai mérések alapján – tehetségesnek bizonyul. Konfliktushelyzet adódhat az alábbi esetekben:

tehetséges gyermek egy vagy több tehetséges testvérrel

több tehetséges gyermek a családban

tehetséges gyermek nem tehetséges szülővel

tehetséges gyermek tehetséges szülővel

a tehetséges gyermek, mint elsőszülött

tehetséges gyermek, nála idősebb, nem tehetséges testvérrel

az alulteljesítő tehetséges gyermek

Feszültség forrása lehet a versengés, a stressz, a túlzott vagy megalapozatlan szülői elvárás, a sikerre való kényszer, illetve a fejlődési diszszinkrónia is.

Az optimális otthoni miliő kialakítása idő – és energiaigényes feladat, amely az átlagostól eltérő nevelési attitűdöt igényel a tehetséges gyermek szüleitől. A szakirodalom szerint a családi tehetséggondozás négy meghatározó tényezője:

Anyagok (könyvek, játékok, ceruzák, rajzlapok stb.)

Modellnyújtás (olvasás, tanulás, a szülők hobbyja, közös élmények a gyermekkel)

Tér (fizikai és pszichológiai értelemben)

Idő (meg kell tanítani a gyermeket az idő gazdaságos beosztására)

Az ún. felismerő szülői magatartás nemcsak a tehetségfejlesztés eredményességének alapja, hanem a gyermek önbecsülése és személyiségfejlődése szempontjából is rendkívül fontos.

A családon kívüli interakciókban is (kortársak, nem rokon felnőttek, iskola) is adódhatnak nehezen feloldható konfliktusok. Mindez nevelési és fejlesztési gondokat jelenthet a családban, de ezek megoldására, enyhítésére tudományosan megalapozott, hatékony módszerek alkalmazhatók.

A kutatási és a megfigyeléseken alapuló tapasztalatok szerint összefüggés van a szülői személyiség és a tehetségfejlesztés között. Az intézményesített (iskolai) tehetséggondozás sem lehet eredményes a családdal való együttműködés nélkül. Nem problémamentes a szülők és az iskola kapcsolata sem. Ennek fő oka abban keresendő, hogy nem megfelelő a kommunikáció a két fél között. E téren is számolni kell a szülők nagyfokú tájékozatlanságával és tanácstalanságával.

A tehetséges gyermeket nevelő szülők nevelési és fejlesztési gondjai, problémái intézményi szinten is fokozott figyelmet érdemelnek. Bár már léteznek a szülők pedagógiai munkáját segítő fórumok, mégis szükséges az intézményesített tanácsadó szolgálat további fejlesztése.

A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tehetséges gyermek jelenléte…

…megváltoztatja a szokásos családi szerepeket,

…befolyásolja a szülők énképét,

…speciális alkalmazkodást követel a családtól,

…befolyásolja a család és a szomszédok kapcsolatát,

…befolyásolja a család és az iskola kapcsolatát.

Nincs biztos mód arra, hogyan neveljük a tehetséges gyermeket. De az bizonyosan fontos, hogy mindkét szülő mutasson tiszteletet a másik véleményével kapcsolatban, és értékelje a másik teljesítményét, erőfeszítéseit. Az ilyen üzenet jelenti a tehetséges gyermek számára az ideális modellt. Ha a tehetséges gyermekek a családban jól teljesítenek, élvezik a tehetségük kibontakozását, és jól fejlődnek más területeken is, akkor minden bizonnyal nagyon jól nevelnek a szülők. Tehát nincs egyetlen jó út, hanem sok jó út van.

PEDAGÓGUSOK, ISKOLÁK

Mottó: ”Bánjunk az emberekkel úgy, mintha azok lennének, akiknek lenniük kellene, és segítsük őket abban ,hogy azzá váljanak, amivé képesek.” (Goethe)

A tehetséggondozás kulcsfontosságú tényezői a pedagógusok, akiknek a tehetségfejlesztő munka során három nehéz feladatot kell megoldaniuk.

Mindenekelőtt embert kell formálniuk a gyermekekből. Tehát a tanulók személyiségének minden értékes vonását gondos szakértelemmel és megértő humánummal kell kibontakoztatniuk. Így a jellemet, az akaraterőt, és a közösségi szellemet, amelyek részben a motiváció fogalomkörébe tartoznak.

A gyermekekben gondosan fejleszteniük kell azt az általános értelmi képességet, amely minden pályán szükséges az érvényesüléshez.

Végül, de nem utolsósorban, keresniük kell minden gyermekben azt vagy azokat a speciális mentális adottságokat, amelyek bennük a legjobbak és az átlagost meghaladják. A pedagógusoknak nincs szebb és nemesebb feladatuk, mint a gyermekek sokszínű szellemi adottságai között meglelni és kibontakoztatni a legjobbat, és a pályaválasztás során ebbe az irányba egyengetni útjukat.

Kétségkívül igaz, hogy a „normál” osztályokban kiváló munkát végző tanárok legtöbbje a tehetséges tanulók oktatásában is megállná a helyét, de az is igaz, hogy nem minden pedagógus alkalmas erre a feladatra. Sokan megpróbálják elnyomni, háttérbe szorítani a tehetséges tanulókat, aminek sértődés, dac és nyílt szembeszegülés a következménye.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak a pedagógusnak, aki tehetséges gyermekekkel foglalkozik?

Feldhusen a témával kapcsolatban jó néhány évre visszamenőleg feldolgozta az idevonatkozó publikációkat, továbbá 13 olyan tanulmányt tekintett át, amelyet Hultgren és Seeley írt, és a tehetséges gyermekek tanáraira vonatkozóan az alábbi személyiségjegyeket gyűjtötte össze:

Az ilyen tanároknak…

intelligenseknek és jól informáltaknak,

széles érdeklődési körrel rendelkezőknek,

szorgalmasnak és teljesítményorientáltaknak,

jó szervezőknek,

munkájukban lelkeseknek,

humorérzékkel rendelkezőknek,

rugalmasaknak,

megértőknek és elfogadóknak kell lenniük.

A tanári személyiségvonások egy másik csoportosításban és fontossági sorrendben (Balogh – Bóta – Dávid):

nyitott, elfogadó attitűd

kreatív

nagy tárgyi tudás

motiváló képesség

jó humor

ambiciózus

alkalmazkodni tud a diák igényeihez

empatikus

önkritikus

A tehetségfejlesztő pedagógus különös szerepét számos szakkifejezés jelzi. Pl.: facilitátor (Rogers), mentor, forrás – tanár, sámán, lelkész, misztikus gyógyító, (Adelson), a kockáztató (Viscott),a kongruens, az akceptátor, az empátiabűvész, az értéktudatosító (Wagner), az önkifejezés – gazdagító (Zsolnai J.), a motivációfelelős, a deviancia – toló, a diagnosztikus, a prognosztizáló stb. Nézzük meg részletesebben a facilitátort és a mentort!

A facilitátor (könnyítő, kifejlődést segítő) hiteles személyiségének hatásával, szuggesztivitásával és motiváló tehetségével is segít, empátiája és intuíciója magas szintű, akceptáló képessége erős.

A mentor (idősebb tanácsadó, nevelő, pártfogó) idősebb jóbarátként támogatja a tanuló személyiségének fejlődését, segíti egyéni életútját, karrierjét. A mentor-programok időterv és fejlődési terv szerint folynak, a mentorált aktív közreműködésével. A mentorok erős proszociális (segítő) személyiségjegyekkel rendelkeznek.

A tehetséges gyermekek tanárainak speciális ismeretekkel, meghatározott domináns személyiségjegyekkel, készségekkel kell rendelkezniük.

A tehetségfeltárás, kiválasztás, speciális gondozás és továbbhaladásuk menedzselése, rendszerszerűen egymásra épülő – az egyes iskolák lehetőségeit meghaladó – feladatokat jelent. A legjobb az egész iskolarendszer hatékonyságának általános javítása lenne, így a gyermekek különböző mentális képességeinek teljes fejlesztése mozdulna el a kívánatos irányba. Ezen belül a hatékonyabb differenciálás kiemelt feladat.

A tehetséggondozással kapcsolatos hazai intézményrendszer kulcsfontosságú elemei azok az általános és középiskolák, amelyek pedagógiai programjának középpontjában a tehetségfejlesztés áll

Álljon itt példaként egy komplex tehetségfejlesztő program:

Egy komplex tehetségfejlesztő program négy, nem mereven elválasztható rendszerre tagolható:

a lineáris, dúsított tantervek,

a csoportos és egyéni differenciálás,

a tanterven kívüli foglalkozások,

illetve a záróvizsgák.

Mindezeket egy ún. hatásvizsgálat fűzi össze.

A lineáris, dúsított tanterveket a tantestület meghatározott tagjai, közös elképzelés alapján dolgozták ki. Lényeges jellemzőjük, hogy a kapcsolódási pontokra különös figyelmet fordítanak, és a tananyagban való előrehaladás során fokozott hangsúlyt kapnak a közös fogalmak kialakításai, valamint a kölcsönös megerősítés.

A csoportos és egyéni differenciálás több szinten valósul meg. Elsődlegesen az egyes évfolyamok legtehetségesebb tanulói számára szerveznek emelt szintű csoportokat. Erre épül rá a délutáni foglalkozások keretében egy még speciálisabb képzés, amelyhez végül mentori rendszerben, különböző tanulmányi versenyekre való felkészítés kapcsolódik.

A délutáni foglalkozásoknak két funkciója van. Egyrészt kiegészítik a minden tanulóra kötelező tantervek anyagát, másrészt lehetőséget kínálnak az egyéni képességek kibontakoztatásához.

A záróvizsgák elsősorban a pedagógiai munka értékeléséhez szolgáltatnak fontos információt, de jelentős szerepük van a tanulók tanulási stílusának kialakításában és a vizsgarutin megszerzésében is.

A hatásvizsgálat a tanulók általános intelligenciájának, tanulási módszereinek és motivációjának, személyiségjegyeinek és szorongásának vizsgálatával lehetőséget ad a tananyagban történő előrehaladás ütemének nyomon követésére. Ennek alapján szolgáltatást tudnak végezni a pedagógusoknak, illetve a szülőknek és az iskolavezetésnek a tehetségfejlesztés komplex rendszerének hatékony működtetéséhez.

UTÓSZÓ

Minden olyan országban, ahol az életszínvonalat, a kultúrát intenzíven fejleszteni akarják, kiemelt és nagyon fontos kérdésként kezelik a tehetségnevelést.

A mai magyar társadalomban egyre nagyobb szükség van jól képzett, tehetséges, kreatív emberekre. Ezt nemcsak a tudományos és technikai haladás indokolja, hanem hazánk gazdasági helyzete is. Épp ezért szükséges minél korábban odafigyelnünk, minden gyerekből kicsalogatnunk a benne rejlő tehetséget, hogy társadalmunk aktív és alkotó tagja lehessen. A tehetség csupán egy lehetőség, amelyet megfelelő pedagógiai, pszichológiai módszerekkel felszínre lehet hozni, ha az egyén és környezete között megfelelő kapcsolat jön létre.

Egyre inkább rá vagyunk utalva azokra az értelmes és kreatív emberekre, vezetőkre, akik képesek a technikát továbbfejleszteni, képesek újat kitalálni, és akik átfogó szemlélettel, nemzetek feletti szempontokat is érvényesítő felfogással is rendelkeznek. Szükségünk van a tehetségesekre.

A tehetséggondozás terén még igen sok tennivalónk van. A Közoktatási Törvény előírja a tanulók képességeinek maximális kibontakoztatását, az egyéni különbségek figyelembevételét, a tehetséggondozást. A kerettantervre épülő helyi tantervekben az iskolák, megismerve tanulóikat, kidolgozhatják saját tehetségfejlesztési koncepciójukat.

A tehetséget el lehet fojtani, el lehet tékozolni, nincs rá megmaradási tétel. Viszont amelyik ország élni tud vele, amelyik valóra tudja váltani a kreatív gondolatokat, azé lesz a jövő század.

Neumann Jánost idézve: „Haladás ellen nincs orvosság.”

Amennyiben Kedves Olvasóink több információt szeretnének kapni a témával kacsolatosan, a Krasznár és Fiai Szakkönyvesboltban (1071 Budapest, Damjanich u. 39.) megvásárolhatják a szerző két könyvét „Tehetséges gyerekekről mindenkinek” valamint „Tehetségfejlesztés a családban” címmel.

Did you find apk for android? You can find new Free Android Games and apps.
2017-06-22T06:57:52+00:00 2017-06-22|Publikációk|0 hozzászólás