Share on Pinterest
There are no images.
Osszd meg barátaiddal










Submit

Afázia 3.

Want create site? Find Free WordPress Themes and plugins.

Krasznár Felicia:

Életutak stroke után, afáziával

 

A WHO koncepciója az embert, mint biológiai, humán és szociális lényt írja le.

 

E három dimenziót a test struktúrái és funkciói (a lelki funkciókat is a test működéseként értelmezi!), a tevékenység (mint legjellemzőbb emberi tulajdonság), valamint a társadalom életében való részvétel képezi.

 

A test struktúráinak vagy működéseinek hiánya vagy zavara a károsodás, tevékenységek akadályozottsága a fogyatékosság, a részvétel korlátozottsága a rokkantság.

 

A három területen bekövetkezett változások mérése, leírása fontos az értékelhetőség, összehasonlíthatóság, finanszírozási okok miatt is.

 

A testdimenzió változásait az orvosi vizsgáló eljárások térképezik fel, eredményeikről a zárójelentésekből tájékozódunk.

A tevékenység területén bekövetkezett változásokról a logopédus a betegnek illetve környezetének panaszaiból értesül, és részletes logopédiai vizsgálatokkal tárja fel a beszéd, finom mozgás, praxis, olvasás-írás stb. területén bekövetkezett akadályozottságot, a fogyatékosságot. Fontos rögzítenünk a megtartott tevékenységeket is, mint a terápia kiinduló pontjait.

A szűkebb és tágabb értelmezésű társadalmi életében való részvétel, vagy annak kényszerűen bekövetkező hiánya jelentős tényezője az afáziás ember életének, életminőségének.

 

 

 

Az egészségügyi világszervezet meghatározása az életminőségről.

 

 

Az egyén észlelete az életben elfoglalt helyzetéről, ahogyan azt életterének kultúrája, értékrendszerei, valamint saját céljai, elvárásai, mintái és kapcsolatai befolyásolják. Szélesen értelmezett fogalom, amely bonyolult módon magába foglalja az egyén fizikai egészségét, pszichés állapotát, függetlenségének fokát, társadalmi kapcsolatait, személyes hitét, valamint a környezet lényeges jelenségeihez fűződő viszonyát. /idézetKullmann L – Harangozó Juditcikkéből:AzEgészségügyiVilágszervezetéletminőségvizsgálómódszerénekhazaiadaptációjaOrvosi hetilap1999140 1947-1952/

 

Az életminőség az egyén észlelésen alapul, nem egyezik a környezet adta értékeléssel. Ismerete a rehabilitációt végző szakemberek számára fontos, hiszen a rehabilitációs célok, a hosszú és rövidtávú fejlesztési programok kialakításában az afáziás ember szubjektiven megélt szükségletei az irányadók.

 

Az afáziás ember helyzete családjában, munkahelyén alapvetően megváltozik a betegség következtében. A szomatikus és gazdasági depriváció beszűkíti mozgásterét, társas kapcsolatait, és a váratlanul korlátlanul rászakadt „szabadidő” eltöltése a mozgás, a szóbeli és az írásbeli kommunikáció akadályozottsága miatt sok gondot okoz. Ennek a helyzetnek a feldolgozása, feloldása családonként, egyénenként változó.Vajon, hogyan történik az új életstratégiák és napi taktikák kidolgozása, az új helyzetek megoldása? A betegség előtti időben alkalmazott megoldási módok hogyan működnek, vagy hogyan alakulnak át?Mennyire rugalmas, nyitott a beteg és családjának gondolkozása, világszemlélete?

 

Logopédiai gyakorlatomban két képzőművésszel dolgoztam együtt, egy formatervező és egy ötvösművész beszédterápiáját végeztem.Harmadikként, nem terápiás kapcsolatban nyomon követhettem egy ismert, kiváló festő betegségének és felgyógyulásának történetét. Mi volt a közös e három személy esetében? Voltak-e olyan tényezők, melyek mindegyikük esetében jelentkeztek? Hogyan befolyásolta művész voltuk, és vizualitásra épülő tevékenységük kommunikációs módjukat, az újratanulás stratégiáját? Az alkotó művészekre jellemző kreativitás, az új, szokatlan megoldási módok keresése, állandóan új kihívások keresése és megoldása, hogyan alkalmazható az élet nagy kihívásával, a betegséggel folytatott küzdelemben? A munka szervezetében elfoglalt sajátos helyük, (az, hogy egyiküknek sem volt munkaviszonya, munkahelye) előny vagy hátrány ebben az esetben?

 

 

Az iparművész

A strokeidején50éves volt.

Jobboldali bénulás, globális afázia, olvasás, írás, számolásképtelenség.

Logopédiai terápiája öt tanéven át tartott..

Távozásakor korlátozott, de igényes szókinccsel, és igen kifejező prozódiai elemekkel jól kommunikált. Megértése sokat javult, bár verbális emlékezetének terjedelme szűk volt. Szavakat, mondatokat elolvasott, megértett.

Sok közeli művészbarátja volt, élete fő színtere a műterme volt. Külföldi nyaralása során érte a súlyos, nagykiterjedésű agyvérzés, ápolása is külföldön kezdődött, hetek múlva szállították haza Magyarországra. A stroke kialakulása után három hónappal találkoztunk először. Jobb oldali bénulása miatt járása bizonytalan volt, jobb kezét, karját mozdítani sem tudta. Súlyos globális afáziája volt, megértése főleg szituatív, néhány szót tudott kimondani, nehézkes artikulációval, lelassult, monoton prozódiával, kevés frázist használt. Írni, olvasni egyáltalán nem tudott. Hatalmas kérdő szemekkel nézett a világra, csodálkozva. Már ekkor is együttműködő volt, barátkozó, szívesen fogadott mindenkit, minden változtatásra irányuló manőverbe szívesen bekapcsolódott. Vigyázott arra, hogy mindig csak annyi segítséget kapjon és fogadjon el, amennyire feltétlenül szüksége volt, ezt viszont tekintettel, majd gesztussal kérte is. Kommunikálninagyon hamar megtanult gesztusokkal, mimikával, hamarosanhangsúllyal éshanglejtéssel is. Kevés szóval, a prozódia és metakommunikáció bravúros alkalmazásával fantasztikusan fejezte ki érzéseit, gondolatait, véleményét. Ebben valószínűleg előnyt jelentett, hogy korábban filmekben is szerepelt, a vizuális jelekre, jelzésekre érzékeny volt, és megtanulta ezek reprodukálását is.

Az évek teltek, sokrétű rehabilitációs munka segítette felépülését.Általános állapotán, közérzetén sokat javítottak a két nyaki artéria szűkületét megszüntető műtétek. Több évig járt gyógytornára.Logopédiai terápiára több intézménybe, több logopédushoz is járt, igyekezett minél több terápiás lehetőséget szerezni önmagának.Természetesen ebben a családja is támogatta, de két-három év múlva igyekezett önállóan intézni ügyeit.

Jobb oldali bénulása végigkísérte életét, jobb kezétcsakvállbóltudta mozgatni,kezeteljesenpetyhüdt,passzívmaradt.

Megtanulta jól begyakorolt szlogenekkel kifejezni magát, a kevés verbális elemet prozódiával színesítve, feldúsítva számtalan variációban adta elő. Szerbusz pajtás, ez jó, igen. Igen?

Mindig derűsen érkezett, a kellemetlen eseményeket ironikusan, gyakran öniróniával kommentálta.A főiskolai hallgatók kedvence volt, és ő is imádta a hallgatólányok felé irányuló figyelmét.Biztos vagyok abban, hogy a hallgatók életre szóló leckét kaptak tőle a logopédiai terápiás kapcsolatból, és emberi tartásból is.

 

Megismerhettünk egy tiszteletreméltó emberi magatartást, a betegségtől sújtva elveszti természetes mozgását, önkifejezésének módjait, beszédét, társas kapcsolatai leszűkülnek. Élettere hosszú hónapokra a betegágy, a betegszoba, minden tevékenységéhez segítségre van szüksége. És mégis, ebben a helyzetben is győzedelmeskedett minden elsöprő életigenlése és életszeretete. Tökéletesen belátta helyzetét, mégis elégedett tudott lenni. Nem a veszteségekre fókuszált, hanem az újra épülő funkciók, ismeretek töltötték be gondolatait. Minden kis eredménynek nagyon örült, büszkén sorolta, vagy mutatta, mit sikerült megtanulnia. Nagyon szívesen adott elő történeteket kézzel, lábbal, kevés sztereotípen ismételt szóval, de sziporkázó prozódiával. Humora, öniróniája áttört a kommunikációs nehézségeken. Elsőidőktőlvágyott visszaaz alkotómunkához,úgyérezte, ha dolgoznitudna, az sokmindenért kárpótolná. Sajnos ez nem adatott meg számára. Családja és barátai támogatásával ismét el kezdett rajzolni.Balkézzel, de a régi látásmóddal, formaérzékenységgel. A betegsége előtti életterét, lehetőségeit össze sem lehet hasonlítani a később elért állapottal. Mégsem volt pesszimista, depresszív. Teljesen tudatában volt az őt ért veszteségnek, de az új helyzetet mintegy súlyos kihívásnak tekintette. Igyekezett a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből, és őszintén jól tudta érezni magát.Első metrón történő utazását gondosan, titokban szervezte meg, ki akarta próbálni, képes-e egyedül utazni a mozgólépcsőn, bénult jobb oldala ellenére. Vajon nem szükséges-e kreativitás ahhoz, hogy a botot a hóna alá csapva, bal kézzel kapaszkodva, petyhüdten lógó jobb kezét szokás szerint a zsebébe tuszkolva fel tudjon és merjen lépni a mozgólépcsőre?Az önmagát kipróbáló, megvalósító ember itt most műfajt váltva valóban önmagát valósítja meg, rajzok, formatervek helyett mozgássorok útvonaltervek kitalálásával, megvalósításával. Az új élethelyzet elfogadásában valószínűleg segítette feleségének és családjának toleráns, nyitott gondolkodása, mely nem sémákban gondolkodik, és a másságot könnyebben fogadja el, még ebben a helyzetben is.

 

 

Azötvös.

 

A strokeidején 57 éves volt.

Mozgása nem sérült, beszéde részlegesen.Olvasása megtartott, írása rendezetlen, helyesírása hibák, kihagyások, tévesztések jellemezték.

Logopédiai terápiája öt hónap után kérésére befejeződött.

Ekkor jól kommunikált, folyamatos társalgásra képes, szókeresések tördelik meg a beszédfolyamatot.Folytatja munkáját.

 

Gondos, összetartó, szerető családban élt. Teljes jóllétben bekövetkező agyvérzése is otthon éri. Szerencsére nem volt nagy kiterjedésű, kezdetben riasztó tünetei a gyors orvosi beavatkozásnak is köszönhetően gyorsan javultak. Mozgása: nagymozgásai érintetlenek maradtak, a finommozgásokban jelentkező kisfokú koordinálatlanság hamar rendeződött. Tünetei beszédzavarára korlátozódtak. Bár mindenben együttműködő volt, de kicsit kívülállóként, távolságot tartva.Sikeres volt a logopédiai terápia is, mely kommunikációs helyzetek provokálásából és feldolgozásából állt.

Írásbeli munkái rendezetlenek, sokkal javít, helyesírási és betűalakítási hibák egyaránt előfordulnak. Ugyanakkor a formákat könnyed, biztos vonalakkal rajzolja meg.Egyrejobbanzavartaa terápiáshelyzet,úgyérezte betegség tudatát erősíti a segítségre szorulás állandótudata.Afáziája már nem akadályozta abban, hogy kifejezze magát, bár szókeresései voltak, tempója lassabb, a beszéd folyam kissé széttöredezett volt. Elfogadhatatlan volt számára a munkanélküli állapot, és mivel fizikai állapota jó volt, mielőbb dolgozni akart. Sürgetően várta azt a napot, amikor ismét munkába állhat. Mégis, óvatosan távolabbi időpontot jelölt meg magának, és addig a műhelyébe sem ment le.Mintegy két hónap után eljött az első próbálkozások ideje.Miután mozgásai teljesen rendeződtek, a napi életben semmilyen akadályozottság nem volt észlelhető ilyen tevékenységeiben, sem vizuális észlelésében, meglepetés volt mindenki számára, hogy ez a professzionális, manuális tevékenység nem volt problémamentesa számára.

Úgy tűnt, hogy a folyamat tervezése, elemzése okozott gondot, félt a kudarctól, és ez bizonytalanította el. Megtapasztaltuk azt is, hogy a beszéd- és mozgásterápia, és a napi feladatok megoldása könnyedén zajlik, de a művészi szinten végzett tevékenységhez még sokkal több kell, látásmódban, finom mozgásban, technikai tudásban.Ezek felidézése, újbóli beindítása nem ment automatikusan, szükség volt a tudatos áthangolásra.

 

Afestő

 

Textilművész feleségével és felnőtt gyermekeivel nagycsaládban élnekegyütt.Derűs, életszerető ember, akinek a képei isörömet, szépségetsugároznak.Asúlyoskimenetelűstroke idején55éves .Agytörzsivérzéseután életveszélyesállapotbanvolt, hosszabbkómásszakasszal , majdjobboldaliparesiseésglobálisafáziájavolt.

Két évvel ezutánmozgásaszinteteljesen rendeződött,beszédekissélassabb,de tartalmilag,grammatikailagtökéletes.Újra fest, mamárjobb kézzel.

 

A betegség az élet beszűkülését vonja maga után, de ilyen beszűkülésnek nem kell törvényszerűen bekövetkeznie. Szinte valamennyi páciensem, bármilyen problémájuk legyen is, kinyújtja kezétazéletfelé-nemcsakkörülményeiellenére,hanemgyakranéppenkörülményeik miatt ésazoksegítségével. ( IdézetOliverSacks:Egyantropológusa Marsoncíműkönyvénekelőszavából.)

Did you find apk for android? You can find new Free Android Games and apps.
2017-06-22T07:43:03+00:00 2017-06-22|Publikációk|0 hozzászólás